2009. november 14., szombat

Szörnyű este

Itt űlök két órája a gép előtt,rá várva.
Elcsesztem.
Kibaszottul elcsesztem.
Nem így kellett volna,de úgy látszik,hogy én soha az életben nem fogok megváltozni.Én mindig is egy önző ember leszek.
Már enni se tudok.Ez mekkora dolog.Utoljára a köcsög rigó miatt nem tudtam enni,meg a "nyulas-akciója" után.És íme,itt van egy újabb este,amikor nem tudok enni.Amikor történt a nyulas dolog is itt űltem a gépnél szombat este kb.ilyen időtájt,de
Vele.A tökéletességgel.Azzal,aki mindenkinek menedéket tud nyújtani,ha szügsége van rá,aki mindig mindenkinek segíteni tud,aki mindig mindenkit meghallgat,ha méltó rá,aki mindig mindent megbocsált :S
Egy olyan ember,aki a Föld minden jó dolgát megérdemli,de nem kapja meg.Ehelyett csak rosszat kapja.A világ legrosszabb emberétől,a világ legrosszabb dolgát és még a többi ami a családjával kapcsolatos...
Szeretem.Szeretem?Szeretem.De biztos szeretem?Hány iylen ember van a világon,aki ugyanúgy ejtegeti ki ezeket a szavakat egymás után ezekben a pillanatokban,mint én.Olyan emberek,akik bizonytalanok,de a lelkük mélyén tudják mit kell tenniük,de melyik is a jó hang?Az amit a szív mond,vagy amit az ész?Egyértelmű,hogy az amit a szív!De honnan tudjam melyik az?
Az idő csak telik,de ő sehol.Hogy lenne jobb:ha itt lenne,vagy ha nem?Megakarom ölelni,megszorongatni,de ugyanezt mással is megtenném,sőt megis teszem.De abban nincs érzelem.Az csak a rideg,"régi Diás" pasizós ölelés.Az,amit annak ad,akit éppen aznap felszedett.Akiben csak őt keresi.Állandóan arra gondol,hogy "Cián ezt nem így szokta csinálni" vagy "Cián szereti a lábamat és nem löki félre" vagy "Cián mindenemet szeretei".Akk miért nem vele van?Kérdezed te.Akk gyere vele össze!Na persze,mondani mindent könnyű,de megtenni...megtenni,se lenne nehéz,de félünk a következménytől.
Hogy "mi van,ha..."?Ha összejövök vele megint,de rájövök,hogy nem szeretem,szakítunk,így mégjobban beledöftem ezt a kést.Ha összejövök vele,de rájövök,hogy mással akarok lenni, szakítok vele és ő mégjobban széttörik,de olyan kis darabokra,hogy onnan már nem lehet összeszedni őt?De,ha összejövünk és boldogok leszünk?Vagy,ha nem járok vele megint,de rájövök pár hónap múlva,hogy nekem ő kell,de akk már nem kaphatom meg?Nagy esély van erre,hogy rosszul döntök,de honnan tudjam mi a jó?Gyors és jó döntés kell!Egy olyan,ami nem töri jobban szét a szívét.De mi lenne az?Elkell döntenem.

3 megjegyzés: